És mit szólnak ahhoz az otthoniak, hogy fazonra nyírt pinájú lányokról meg elvtársnők iránti szexuális vonzalomról írtok számokat?

I.N.: Igyekeznek megfelelni ennek! Viccen kívül: a barátnőinkkel már így ismerkedtünk meg, úgyhogy tudták, mire vállalkoznak. Ez velünk jár. Olyan mint a púp a púposnál. Szóval tudják kezelni, a koncertekre is el szoktak jönni.

Binder Gáspár: Nekem fateromat egyszer fellökték a pogóban az egyik szekszárdi koncerten! Bírja az öreg.

I.N.: Anyámnak egyébként évekig égett a feje miattunk. Volt egy városi tévés közeg, akik szerettek minket, és már az alakulás után nem sokkal felajánlották, hogy készítenek nekünk egy videoklipet ahhoz a dalunkhoz, amelynek a refrénje úgy szól, hogy

Egy gondolat bánt engemet / hogy ki vakarja meg a seggemet.

Olyan jófejek voltak, hogy még le is adták a tévében, úgyhogy szegény anyám mindig megkapta a magáét, amikor a városban közlekedett. Kellett neki vagy tíz év, mire feldolgozta, hogy a fia sem ma lesz normális.

P.T.: Egy ilyen kis városnak ez azért érthető módon sok volt kicsit. Apám amúgy jófej volt, meghallgatta a Kisvárosi kispolgár című számunkat, és azt mondta: „na, ezt rólam írta!”

Olyan történt egyébként, hogy kifejezeten a szövegek miatt támadták a zenekart?

P.T.: A legtöbb félreértés általában abból származott, hogy egyes szám első személyben írjuk a dalszövegeket. Például amikor arról írtunk, hogy „nyolcéves a legszebb kor”, akkor voltak, akik tényleg azt gondolták, hogy pedofilok vagyunk, és elrettentő példaként emlegettek bennünket. Pedig mi csak arra próbáltuk meg felhívni a figyelmet, hogy igenis vannak ilyen történetek a világban.

I.N.: De más típusú félreértések is történtek: például szintén ugyanezzel a számmal kapcsolatban egyszer azzal keresett meg minket egy ürge, hogy „hú, nekem is vannak ilyen videóim, érdekelnek?” Hát kösz, nem.

P.T.:  De érted, amikor elmész színházba, és a darabban történik egy gyilkosság, akkor sem hívod ki a rendőrséget, hogy megöltek egy embert. Egyébként én azt látom, hogy az emberek nagyon szeretnek kategorizálni, mi is kiérdemeltünk már mindenféle bélyeget.

I.N.: Ráadásul ez manapság még jobban elharapódzott a világban. Az emberek attól érzik magukat biztonságban, hogy másokat lenácizhatnak, vagy leszélsőbalosozhatnak, vagy bármi.

Ez most olyan, mintha én azt mondanám, hogy te bajszos vagy, úgyhogy biztos néptáncolsz, és akkor ettől most jól érzem magam, mert tudom, hogy ki vagy. Holott a lószart!